Történelem:
A kiegyensúlyozónak több mint 100 éves története van. 1866-ban a német Siemens feltalálta a generátort. Négy évvel később egy kanadai Henry Martinson szabadalmaztatta a kiegyensúlyozási technikát, ezzel elindítva az iparágat. 1907-ben Dr. Franz Lawaczek továbbfejlesztett kiegyensúlyozási technikákkal látta el Carl Schenck urat, és 1915-ben elkészítette az első kétoldalas kiegyensúlyozó gépet. Az 1940-es évek végéig minden kiegyensúlyozási műveletet tisztán mechanikus kiegyensúlyozó berendezéseken végeztek. A rotor kiegyensúlyozási sebessége általában a rezgőrendszer rezonanciasebességét veszi fel az amplitúdó maximalizálása érdekében. A rotor kiegyensúlyozásának ilyen módon történő mérése nem biztonságos. Az elektronikus technológia fejlődésével és a merev rotorkiegyensúlyozási elmélet elterjedésével a legtöbb kiegyensúlyozó eszköz az 1950-es évek óta elektronikus mérési technológiát alkalmaz. A síkelválasztó áramkör technológiájával működő gumiabroncs-kiegyensúlyozó hatékonyan kiküszöböli a kiegyensúlyozó munkadarab bal és jobb oldala közötti kölcsönhatást.
Az elektromos mérőrendszer a nulláról indulva a flash, wattmérő, digitális és mikroszámítógépes szakaszokon ment keresztül, míg végül megjelent az automatikus kiegyensúlyozó gép. A termelés folyamatos fejlődésével egyre több alkatrészt kellett kiegyensúlyozni, minél nagyobb volt a tételméret. A munkatermelékenység és a munkakörülmények javítása érdekében a kiegyensúlyozó automatizálást már az 1950-es években számos ipari országban tanulmányozták, és egymást követően gyártottak félautomata kiegyensúlyozó gépeket és dinamikus kiegyensúlyozó automatikus sorokat. A termelésfejlesztés iránti igény miatt hazánk az 1950-es évek végén lépésről lépésre kezdte el tanulmányozni. Ez volt az első lépés a dinamikus kiegyensúlyozó automatizálás kutatásában hazánkban. Az 1960-as évek végén kezdtük el fejleszteni az első CNC hathengeres főtengely dinamikus kiegyensúlyozó automatikus sorunkat, amelyet 1970-ben sikeresen próbagyártásnak vetettünk alá. A kiegyensúlyozó tesztelő gép mikroprocesszoros vezérlési technológiája a világ dinamikus kiegyensúlyozási technológiájának egyik fejlesztési iránya.
Gravitációs típus:
A gravitációs kiegyensúlyozót általában statikus kiegyensúlyozónak nevezik. A rotor gravitációjára támaszkodik a statikus kiegyensúlyozatlanság mérésére. A két vízszintes vezetőrotorra helyezik, és ha kiegyensúlyozatlanság van, a rotor tengelyét a vezető gördülő nyomatékában tartja, amíg az alsó helyzetben lévő kiegyensúlyozatlanság csak statikus nem lesz. A kiegyensúlyozott rotort egy hidrosztatikus csapágyazott tartóra helyezik, és egy darab tükör van a tartó alá ágyazva. Ha nincs kiegyensúlyozatlanság a rotorban, a fényforrásból érkező sugarat ez a tükör visszaveri, és a kiegyensúlyozatlanságjelző poláris origójába vetíti. Ha kiegyensúlyozatlanság van a rotorban, a rotor talpa a kiegyensúlyozatlanság gravitációs nyomatékának hatására megbillen, és a talp alatti reflektor szintén megbillenti és eltéríti a visszavert fénysugarat, a fénysugár által a polárkoordináta-jelzőre vetített fényfolt elhagyja az origót.
A fénypont elhajlásának koordinátái alapján meghatározható az egyensúlyhiány mérete és helyzete. Általánosságban elmondható, hogy a rotor kiegyensúlyozása két lépésből áll: az egyensúlyhiány méréséből és korrekciójából. A kiegyensúlyozó gépet elsősorban az egyensúlyhiány mérésére használják, és az egyensúlyhiány korrekcióját gyakran más segédberendezések, például fúrógép, marógép és ponthegesztőgép, vagy kézi eszközök segítik. Egyes kiegyensúlyozó gépek a kalibrátort a kiegyensúlyozó gép részévé tették. A kiegyensúlyozó tartómerevségének kis érzékelője által érzékelt jel arányos a tartó rezgési elmozdulásával. A kemény csapágyas kiegyensúlyozó olyan, amelynek kiegyensúlyozási sebessége alacsonyabb, mint a rotor-csapágy rendszer természetes frekvenciája. Ez a kiegyensúlyozó nagy merevséggel rendelkezik, és az érzékelő által érzékelt jel arányos a tartó rezgési erejével.
Teljesítménymutatók:
A fő teljesítménye agumiabroncs-kiegyensúlyozó két átfogó mutatóval fejezhető ki: a minimális fennmaradó kiegyensúlyozatlansággal és a kiegyensúlyozatlanság csökkentési sebességével: a kiegyensúlyozási pontossági egység (G.CM), minél kisebb az érték, annál nagyobb a pontosság; A kiegyensúlyozatlanság mérésének periódusa szintén az egyik teljesítménymutató, amely közvetlenül befolyásolja a termelési hatékonyságot. Minél rövidebb a kiegyensúlyozási periódus, annál jobb.
Közzététel ideje: 2023. április 11.
